Melyiket válasszam?
Melyiket válasszam?

Melyiket válasszam?

Vélemények és tapasztalatok az SBS és AAP modifikált bitumenes lemezek alkalmazásáról

A múlt század 70-es, 80-as éveiben egyre erőteljesebb igénnyé vált a bitumenes szigetelések kivitelezésénél, egy olyan anyagminőség alkalmazhatósága, amely az akkor használt desztillált és oxidbitumenes szigetelő lemezek kedvezőtlen tulajdonságait javítani tudja.

Igaz az is, hogy ezen igény már közel 10 évvel korábban alapjaiban megfogalmazódott, de tömegesen jelentkeztek a problémák:

  • az időjárás függő kivitelezés, azaz hideg, fagyos időben nem lehetett szigetelni,
    • a bitumen rugalmassága nem volt megfelelő,
    • az élettartama lapostető szigeteléseken csak néhány évre volt elegendő,
    • fokozott UV és hővédelemre volt szükségük

A fejlesztők és kutatók különböző adalékokkal kísérleteztek, hogy a bitumen műszaki tulajdonságát javítsák. A legsikeresebbek a Franciaországi Mondenblauban lévő SIPLAST gyár mérnökei voltak, akik SBS (styrol-butadien-styirol) műanyag adagolása során már 1968-ban kikísérletezték a mai napig legkedveltebb bitumen fajtát, az Elasztomer bitument. Az első próbatető szigetelése még abban az évben el is készült, amit azóta is figyelnek és vizsgálnak – miként változik az öregedése – mint büszkeséget. Természetes azonban, hogy e műanyag adaléknak az alapárhoz képes árnövelő hatása volt/és van, ezért a fejlesztésnél a kutatók egyéb, például hulladék műanyagok bekeverésével is próbálkoztak. Véletlenszerűen a polietilén fóliák és termékek gyártásának melléktermékét az APP-t (ataktikus polipropilen) keverve a bitumenbe, egy más kedvező tulajdonságú minőséget nyertek. Az így kifejlesztett bitumen tehát hulladék műanyag felhasználásával kedvezőbb árfekvésű, azonban tulajdonságaiban az elasztomer bitumenhez képest jelentősen eltérő.

Összehasonlítva az egyes bitumenek legfontosabb tulajdonságait:

A gyártás alapja a kőolajfinomítókból kiszállított un. Desztillált bitumen. Ez a bitumen az 1920-as évektől az 1970-es évekig a szigetelések készítésének is az anyaga volt, azonban az alábbi tulajdonsága miatt téli időben nem lehetett alkalmazni, azaz csak téliesített, fűtött körülmények között volt felhasználható hideg időben.

  • Alacsony hőállóság +50 C°
    • Hideghajlíthatóság +5 C°
    • Nagy folyási hajlam, tetőn könnyen megfolyt, illetve lefolyt a felületről, ezért fényvédelemként gyöngykavicsot hintettek a még forró bitumenes felületre
    • Az aljzat, mint pl. a tető lejtése min. 3%, max. 8% volt az akkori időben

Az 1970-es évektől a bitumenes szigetelések időjárás érzékenységének javítására, gyári körülmények között, a bitumen olajtartalmát csökkentették, ezáltal az ridegebb lett, és iparosított lemezgyártásra már alkalmas un. oxidbitumen készült. A gyártósoron 3–4,5 mm vastag, különböző hordozó betétes lemezeket készítettek, amely azonban mint lemeztermék már alkalmas volt lapostetők és pincék szigetelésére, azonban a hidegérzékenysége még mindig megmaradt. További hátrányuk a rugalmatlanságuk és tetőkön a viszonylag rövid élettartamuk (a gyártók csak 5 év vízzárósági garanciát adnak e bitumenes termékre lapostetők esetében). Új építésű pincék és alépítmények szigetelésénél azt is mérlegelni kell, hogy az oxidbitumenes lemezek a konszolidációs (természetes szerkezeti) mozgásokat rugalmatlanságuk miatt nem képesek kockázat nélkül elviselni.

Áttekintve a bitumentulajdonságokat:

  • Hőállóság +7o C°
    • Hideghajlíthatóság 0 C°
    • Húzásra, nyomásra 80–100 % maradó alakváltozás következik be, vagy könnyen megszakad az anyagfolytonosság
    • Nem UV álló, gyorsan öregszik a lapostetőkön
    • Plasztomer bitumenes termékekkel való összeépítése kedvezőtlen

Tehát szükséges lett egy olyan modifikált (műanyaggal kevert) bitumen kifejlesztése, ami a kivitelezési és a tartós alkalmazás elvárásait maradéktalanul teljesítette.

Így született meg az elasztomer bitumen a fentiekben ismertetett körülmények között, aminek tulajdonságai jelentősen jobbak lettek. A gyártott elasztomer bitumenes szigetelő lemez messzemenően megfelelő téli és nyári kivitelezés során, valamint kiemelkedő képessége a nagyfokú rugalmasság, és az aljzatban kialakuló repedéseket is áthidaló képessége.

  • Hőállóság +100-110 C°
    • Hideghajlíthatóság –20, -40 C°
    • Húzásra, nyomásra nincs maradó alakváltozása
    • Kiváló visszarugózási és repedésáthidaló képességű
    • Az anyag kifáradással szembeni ellenálló képessége évtizedek után is megmarad

Az elasztomer bitumenes lemezek korlátozás nélkül alkalmazhatók – megfelelő rétegszámban – talajvíz és rétegvíz elleni szigetelésre, valamint lapostetők, teraszok, parkolótetők és zöldtetők (gyökérvédő képességgel kiegészítve) sőt hídszigetelések nagy élettartamú víz elleni védelmére. Fontos megjegyezni, hogy a nem járható lapostetők szerkezeti védelemmel nem rendelkeznek, így a szigetelés védelmét a gyárilag rászórt palazúzalék, vagy egyéb örlemény biztosítja. A szerkezetekkel védett helyzetű (hasznosított tetők, mint pl. terasz, parkoló és zöldtetők) szigetelések esetében az élettartam határa gyakorlatilag nem ismert. Valamennyi bitumeneslemez szigetelés anyagminőségének megfelel, csupán a lemezek hordozóbetétjét kell a rendeltetéséhez szakszerűen megválasztani (üvegfátyol, üvegszövet, poliészterfátyol, alu és rézfólia).

A gyártási/anyag és kereskedelmi árak mérséklése eredményeként fejlesztették ki a már fentiekben említett APP azaz plasztomer bitument, amelynek tulajdonságai az alábbiak:

  • Hideghajlíthatóság -5, -10 C°
    • Hőállóság +130–150 C°
    • UV sugárzásnak tartósan ellenáll
    • Húzásra, nyomásra azonban 50% maradó alakváltozást szenved
    • Oxidbitumenes lemezekkel való összeépítése/ráépítése nem kedvező

Fentiek szerint tehát az oxidbitumennél és a belőle készített lemezeknél jobb, azonban az elasztomer bitumenes lemezek előnyével csak részben rendelkezik. Amíg az elasztomer bitumen műanyag tartalma 10–12% csupán, a plasztomer bitumeneké a minőség függvényében 18–22 %, ami a termék árát befolyásolja.

Kedvezőtlen, hogy gyakran előforduló jelenség a plasztomerbitumenes termékeknél a gyártó, a műanyag adagolás csökkentésével, a hideghajlíthatósági értéket lerontja 0 OC-ra. Ez azt eredményezi, hogy e lemezek alig jobbak oxidbitumenes termékeknél, pedig ténylegesen a műanyaggal modifikált minőségi kategóriába sorolják.

A szigetelő szakmai gyakorlat ma a biztonságos és nagy élettartamú szigetelések készítésénél jelentős arányban elasztomer bitumenes lemezeket használ, a kisköltségigényű, árérzékeny, csekély műszaki kockázatú esetleg speciális szigetelési feladatokra pedig oxidbitumenes vagy plasztomerbitumenes lemezeket alkalmaz.

Sára