A felújítók rémálma az, ha a frissen burkolt felületeken a burkolatot elengedi a ragasztó, a csempék, járólapok elmozdulnak, leválnak. Ennek megelőzése céljából olvassa el cikkünket és kérje csempeértékesítőink szaktanácsadóink tanácsát burkolatválasztás előtt. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az anyagválasztás mellett a ragasztási technikáknak is nagy szerepük van abban, hogy a falon maradjon a burkolat!
A ragasztót úgy kell megválasztanunk, hogy a viszkózus halmazállapotú kötőanyag a megfelelő sebességre, a kívánt szilárdságúra kössön meg.
Alkalmazhatunk legalább 2 cm vastag ágyazóhabarcsot a padlólapok lerakásához a padlóra, a durva, egyenetlen felületek kiegyenlítése céljából.
Vékony ágyazóhabarcs a célszerű – portland cementből, karbonátosodó töltőanyagokból, adott minőségű kvarchomokkal és szerves adalékokból keverve – a tapadás és rugalmasság növelése céljából.
A vékony ragasztók elterjedése miatt az egyenetlenségekkel szemben modern padlókiegyenlítőket is használhatunk. A megszilárdult kiegyenlítés a burkolat közvetlen fogadására alkalmas.
Folyékonyágyas vagy önterülő ragasztóhabarcsot főként kültéri, illetve pl. garázsokban, valamint egyéb nagy terhelésnek kitett burkolatoknál alkalmazunk. Ez az anyag kitölti üregeket, amik így nem szakadnak be a burkolat alatt, tökéletes alátámasztás keletkezik a burkolat számára.
Ragasztás után az esztétika és a tartósság szempontjából is fontos a megfelelő fugázóanyag kiválasztása. 30-35 cm lapméret alatt, normál terhelés mellett a fugák normál habarccsal kitölthetők, nagyméretű lapok esetében azonban ahol nagyobb az igénybevétel, a vízterhelés, hőingadozás, ott a műanyag diszperziós fugázókat célszerű választani. Ezek gazdag színválasztékban járulnak hozzá az esztétikus végeredményhez.